A Khan Birodalom története
A legenda szerint P.e. IX. - ban érkeztünk, óriási hajókkal óhazánkból. Ha lehet hinni a történészeknek, egy véres dinasztiaháború dúlt az óhazában, melyből a mi nemzetségünk került ki vesztesen. Büntetésünk pedig a száműzetés volt. Őseink nekivágtak hát az óceánnak, hogy új hazát keressenek. Időközben azonban a nemzetséget vezető dinasztia feje meghalt, s két egykorú fia maradt utána, két különböző anyától. Mielőtt azonban a nemzetséget felőrölte volna a belső viszály, a két mostohatestvér, bölcs elhatározásra jutott. Mindent megfeleztek, a népet, a felszerelést, és a két óriási hajón két külön nemzetség alakult. Mindketten megfogadták, hogy sohasem lépnek majd egymás földjére katonáik. Annak érdekében, hogy ez így is legyen, elhatározták, hogy egymástól messze keresnek majd új hazát. Az egyikük, a mai Niare partjainál állt meg, míg a másik tovább hajózott délnek, s a mai Dai Lo Yang szigetén kötött ki. Így jött létre a két testvér ország, egymástól távol. Őseink azonban nem egy lakatlan szigetre bukkantak. A béke kezdeti szakasza után azonban az itt élő őslakosok, a khanok és őseink között kegyetlen háború robbant ki. A sok évszázados gyűlölködést, nagy nehezen sikerült eltörölni az őslakosok és a hódítók szívéből egyaránt. A Shiong Dai dinasztia kétségtelen érdeme volt ez. A béke és a virágzás évszázadai köszöntöttek országunkra, melyet az őslakosok végső kiengesztelése képpen Khan birodalomnak nevezett el Fai Pei Shiong Dai. Ám az ártatlanok kiontott véréért, nem bocsátottak meg az istenek. P.sz. 3212 - ben, egy kisebb toroni küldöttség érkezett a Khan birodalom akkori uralkodójához, Den Fan Shiong Dai - hoz. A küldöttség békét ajánlott, a birodalom egy harmadáért cserébe. Toron Kruul szigetét akarta magának, mely tökéletes volt arra a feladatra, hogy a Velerian tengert ellenőrzése alatt tartsa. Valódi céljuk, egy felügyelő tartomány létrehozása volt, mely egy esetleges támadástól védte volna Toron északi partjait. Noha a Zászlóháborúkból Khan mindig kimaradt távoli fekvése és a Velerian nehezen hajózhatósága miatt, néhány hadúrnak sikerült meggyőznie a toroni császárt, hogy szükség van az északi „Világítótoronyra". Den Fan Shiong Dai nem volt ostoba. Tudta, hogy ha nemet mond, akkor Toron megtámadja őket, és erővel veszi el azt, amit akar. Den császár mindenképp el akarta kerülni a háborút, ezért beleegyezett a dologba. A köznép és a nemesek megnyugtatása érdekében úgy állította be a dolgot, mintha bérbe adná Kruul szigetét a toroni császárnak, meghatározatlan időre. A hangulat nyugodt maradt, mindenki bízott a császár döntésében. A toroniak bevonultak Kruul szigetére, egy Mergaw nevű magas rangú nemesúr élén. Ami ezután történt, nem szívesen mesélem el, mert Kruul, és Dai Lo Yang, mind a mai napig magán viseli a nyomait. A toroniak leromboltak minden templomot és mocskos istenükét építették a helyükre, az embereket pedig rabszolga sorba taszították. Alig, három hónap elteltével azonban aggasztó híresztelések keltek szárnyra, melyek az éppen Si Kuon tartózkodó Den Fan Shiong Dai fülébe is eljutottak. A birodalom fővárosában állítólag, maga a pokol ütötte fel a fejét. Kruul elszakadását követő harmadik hónap első éjszakáján, a holtak kikeltek sírjaikból, s gyilkolni kezdték a város lakóit. A császár nem akarta elhinni ezeket a pletykákat, de lelkiismerete miatt megkérte a Hat iskola mestereit, menjenek el és járjanak utána a dolognak. A Hat iskola, a birodalom irányítója volt. Az első volt a Chou Li Huang, akik a császár személyes testőrei voltak és a hadsereg is belőlük állt. A második a Shen Wu volt, akik a békét és a rendet vigyázták birodalom szerte, ők voltak egyben a legkitűnőbb orvosok is. A harmadik iskola Lo Hoi Lung volt, akik állítólag sárkányok voltak emberi alakban. A negyedik a Shi Dai Tao volt, ez tömörítette magába a főnemesség legkiválóbbjait. Az ötödik Xang Wu volt, az öt mester iskolája, a legjobb harcművészek szövetsége volt ez. A hatodik pedig az áruló Goen Chin Sao iskola volt, akik nem sokkal később behódoltak a toroni Mergawnak. A hat mester közül mindössze ketten tértek vissza, a Chou Li Huang és a Shen Wu iskola vezetői. Elmondták, hogy a hírek igazak és egyre többen halnak meg. Den Fan Shiong Dai, tehetetlen volt a problémával szemben, miután a főváros elbukott, a holtak birodalma terjedni kezdett. Ekkor árulta el a Goen Chin Sao a birodalmat. A többi öt iskola szent háborút hirdetett ellenük, s kitört a totális káosz. Mergaw figyelmeztette az uralkodót, ha csak egyetlen fegyverese is partra száll Kruulon, az, háborút jelent. A dolgok azonban kicsúsztak az uralkodó kezéből. Elsősorban a Dai Lo Yangot sújtó katasztrófa okát kellett kiderítenie, hogy meg tudja fékezni. A választ akkor kapta meg, mikor egyik közeli Kaoraku pap tanácsadója, megpróbálta megölni őt. A pap, miközben haldoklott a Chou Li Huang testőr pengéjétől, az őrület határán volt, és valami ősi átokról beszélt, mielőtt kilehelte lelkét. Az átkot a sziget őslakosainak egyik legendás vezére mondta a hódítók népére, mikor tőrbe csalták és meggyilkolták őt. Az uralkodó ennél többet sajnos nem tudott meg, Kaoraku egyháza azonban megbocsájthatatlannak tartotta papja meggyilkolását, így kiátkozta a császárt, és a Chou Li Huangot. Rig - Han, a Shen Wu klán vezetője ekkor vonult el és kezdte meg remete életét, Kruul erdeiben. Az átok híre természetesen kiszivárgott, és futótűzként terjedt a köznép száján. Den Fan Shiong Dai, Xang Shu városába költöztette udvartartását, Dai Lo Yang szigetére. Itt összehivatta a birodalmi hadsereget, melyet a Chou Li Huang alkotott. A hadsereg főparancsnoka Xsu Wong Kai volt. A légió eztán az elfoglalt főváros ellen vonult. A sereg felől azonban hosszú hetek után sem érkeztek hírek, aztán érkezett néhány túlélő, akik elmondták, hogy rajtuk kívül mindenki más meghalt. Mikor odaértek sehol nem láttak senkit sem, tábort vertek, hogy másnap átkutatják majd a legkisebb sírhantot is. A holtak azonban éjszaka lecsaptak rájuk, rengetegen voltak, és szétverték a sereget. Ekkor az uralkodó magához hivatta udvari mágusait, hogy lépjenek kapcsolatba Xsu Wong Kai-al, a hadsereg parancsnokával. A mágusok teljesítették az uralkodó akaratát, és csakhamar igazolták a menekültek beszámolóját, miszerint a sereg, teljes és megsemmisítő vereséget szenvedett. Xsu Wong Kai is halálát lelte, és egyé vált a holtak seregével. Akadt azonban egy addig méltatlanul mellőzött mágus, a Shiong Dai udvarban, aki képes volt kapcsolatba lépni a holtakkal. Miután beszélt a halott Xsu Wong Kai-al, megtudták, hogy egy ősi átok keltette életre a holtakat, kiknek vezetője az a Ching Shiong Dai, akit honfoglalóként ismertek. A sziget őslakosai békével fogadták őt és népét, s minden fenntartás nélkül beengedték őket birodalmukba. Őseink azonban nem elégedtek meg ennyivel, kultúrájukban csak egy vezért tűrtek meg maguk fölött. Ching ezért néhány ballépésével háborúba sodorta a két népet. Az őslakosok vezére Belchír volt. Az őslakosok sorra aratták győzelmeiket a hódítók népe felett. Látva, hogy nyílt háborúval nem megy semmire, Ching, taktikát változtatott. Követeket küldött Belchír színe elé. A követek átadták neki annak a kilenc tábornoknak a levágott fejét, akik őseink seregeit vezették ellene. A követek továbbá arra kérték őt, hogy menjen el Ching császárhoz, és kössenek békét. Belchír igent mondott, annak ellenére, hogy barátai figyelmeztették, ne bízzon meg egy olyan emberben, mint Ching császár, aki képes volt megöletni saját alattvalóit! A találkozón elfogták Belchírt és leghűbb társait. Ching egyenként kínoztatta halálra Belchír szeme láttára legjobb barátait. A fél őrület állapotába süllyedt khan vezér minden egyes barátja halála közben mormogott az orra alatt. Csak egy ostoba katona hallotta, kinek elmondása alapján lejegyezték: „Legyen átkozott mindaz, ki elrabolta földünket, melyért vérünket hullattuk! Veszítsen el csak egy aprócska darabot lopott földjéből, ő és ivadékai igyanak az élők véréből! Átkomat megtörni nem lehet, csak földdel és királyi vérrel mosva le véremet!" Miután mindezt megtudták, a halottidézőt Den Fan Shiong Dai hét részre vágatta, és tetemét elégetette. Tudta, ha a titok kiderül, a nép fellázad, és egész dinasztiáját kiirtják a föld színéről. A megoldás tehát abban rejlett, hogy vissza kellett szerezni a toroniaktól Kruul szigetét, és be kellett mutatni egy emberi áldozatot, amihez az uralkodó szükséges. Miután a többi jelenlévő a lojális Chou Li Huang megmaradt embereiből állt, nem kellett attól tartani, hogy a titok napvilágra kerül. Ezért hát Den császár, másnap kihirdette, hogy bárkinek, aki megtöri az átkot, és a rég halott Ching császár aszott fejét elhozza neki, fizet százezer aranyat, öröklődő főnemesi rangot és birtokokat ad. A felhívás híre futótűzként terjedt, és eljutott a messzi Erionba is. Den Fan Shiong Dai az átok titkáról azonban hallgatott. Százával indultak útnak a messzi Khan birodalomba szerte Ynevről. Sokan az odavezető út során lelték halálukat, de még, aki el is jutott Dai Lo Yang szigetére, és nekivágott a küldetésnek sem tért vissza soha többé. A császár rúnatornyokat építetett, melyek megakadályozták, hogy a holtak átkeljenek a Sólyom dombok lankáin, mely hosszan kettéválasztotta a szigetet. Épültek még ilyen tornyok a két folyónál a Jade vér és a Kristályvíz partjain csakúgy, mint a Könnyek erdejében, vagy a Remete hegy lábánál. Ennek köszönhetően rendeződött a helyzet valamelyest. Den Fan császár utolsó próbálkozása, a Xang Shu fölé magasodó Acélhegy átfúrása volt. A célja egy biztonságos útvonal létrehozása volt, melyen keresztül az átok sújtotta területre lehetett volna jutni. Terve azonban kudarcba fulladt. Az élőholtak felfedezték és elfoglalták a barlangrendszert. A császár lezáratta az átjárót, majd nem sokkal később meghalt, fiára hagyva a szörnyű titkot. Az új császár egy kétségek közt őrlődő, gyenge lábakon álló birodalmat örökölt apjától. Sim Fan Shiong Dai jól tudta ezt, és tisztában volt azzal is, hogy ő sem lesz képes megtörni az átkot. Hiszen Torontól Kruult visszakövetelni, több lenne, mint ostobaság, és esze ágában sem volt feláldozni életét az átok megtörésének reményében. Ezért, hogy háborgó lelkiismeretét, és a közvéleményt megnyugtassa, újra kalandozókat hivatott Xang Shuba, és felnyitatta apja által lezárt Acélhegy bejáratát. A kalandoroknak egy év királyi életet biztosított, s utána útnak indította őket, a hegy gyomrába. Rengetegen érkeztek a felhívásra, de csak kéttucatnyi embert választottak ki közülük minden évben, ugyanis soha nem tért vissza senki. A köznép egy idő után a Halál Kihívóinak nevezte azokat, akik vállalták a feladatot. Természetesen, Sim császár törekvései sem vezettek eredményre. Mígnem, P.sz. 3575 - ben, az átok titka, napvilágra került. Az akkori császár Gor Fan Shiong Dai, megszegve az évszázados hagyományt nem a halálos ágyán fekve árulta el titkát fiának. Így hát, mikor az ostoba egy átmulatott éjszaka után kifecsegte a titkot két szolgálólány előtt, a Chou Li Huang emberei tudták a dolgukat. Mindkét lányt megölték. Egy a testőrök közül azonban, szerelmes volt az egyik szolgálólányba. Bosszúból ezért terjeszteni kezdte a titkot, ahol csak tudta. Igaz, hogy hamar utolérte végzete, de a hír szárnyra kapott. A trónörökösnek ezért menekülnie kellett. A Chou Li Huang egyik titkos erődjébe vitték őt, mélyen Kruul sötét erdeinek közepére. Gor Fan Shiong Dai pedig elhatározta, hogy megtöri az átkot. Első lépésként feltárta a nyilvánosság előtt az évszázados titkot, majd Kruul szigetére utazott, hogy dűlőre jusson az ördögi Mergaw sin Aarinnal. Arra kérte a helytartót, hogy mondjon le címeiről és Kruul szigetéről. A toroni kinevette az uralkodót, mikor közölte vele mit akar. Gor császár pedig erre rátámadott embereivel, vesztére. A remény elveszett. Némelyek hajtóvadászatot indítottak a Chou Li Huang titkos erődjének felkutatására, de kudarcot vallottak. Ekkor került Mergaw a hatalomra. Ekkor kezdődött a nemesség teljes likvidálása.
Időrendi áttekintés a közelmúlttól a jelenig
P.sz. 3747. Meghal Draco Yang Cane, a Khan birodalom királya, helyét Yuen Bythar veszi át, Draco személyes tanácsadójának, Hop Sungnak a javaslatára
P. sz. 3749. Monum Draconis bejelenti, hogy független városállam kíván lenni; Példáján felbuzdulva a Phoenix con Stractus vezette városok, kijelentik függetlenségüket
P.sz. 3751. Yuen Bythar szedett vedett hadserege megsemmisítő vereséget szenved Kruul szigetén a tűzvarázslók ellen vívott csatában, Yuen Tu városánál; A tűzmágus városait függetlennek nyilvánítja, de Monum Draconisról nem hajlandó lemondani
P.sz. 3752. Monum Draconisban kitört függetlenségi háborút Phoenix con Stractus tűzvarázslói segítségével leveri a Yuen Bythar, ám, hogy elejét vegye a további felkeléseknek, hajlandó elfogadni egy új vallást, mely a sárkányok városában bontogatja szárnyait, s annak vezetőjét, Galrokh Raxorht teszi meg a város kormányzójának
P.sz. 3756. Különös betegség kezdi tizedelni Si Kuo nagyobb kikötővárosai lakosságát, s úgy tűnik nincs orvosság; A Yuen Bythar király Hop Sunghoz fordul segítségért, aki egykori tanítványát, az öreg Kwan Paot és Xander Khant egy ígéretes ifjú papot küld a tűzmágus tornyába, aki Lee Cane jó barátja volt; Feladatuk a tűzvirág magvainak megszerzése azonban kudarcba fulladt, mert a környéken mind kipusztult. Miután jobban utána jártak a dolgoknak, eljutottak Monum Draconis városába, ahol meglepő módon bárhol hozzá lehetett jutni a virághoz; A város kormányzója, Galrokh Raxorh pedig örömmel bocsájtja a H'xiaolinok rendelkezésére a magvakat, azzal a kéréssel, hogy említsék meg a királynak ki segített Si Kuo népén
P.sz. 3757. Yuen Bythar személyesen látogat el Monum Draconis városába, ahol felkéri Galrokh Raxorht, hogy legyen a tanácsadója; Erre a döntésre Hop Sung végleg elhagyja a királyi udvart, ahol addig tanácsadóként volt jelen;
P.sz. 3759. Az Északi szövetség felajánlja a Khan birodalomnak, hogy legyen a tagja; Galrokh javaslata a függetlenség, melyet Hop Sung is helyesel, miután felkeresi őt Yuen Bythar; A toroniak válasza sem késik soká, így a birodalom két tűz közé kerül
P.sz. 3760. Felröppen a hír, hogy a Khan birodalom területén élőfém bányák találhatóak; Az Északi Szövetség ultimátumot ad Yuen Bythar királynak: Aki nincs velünk az ellenünk! Toron pedig szövetséget és pénzt kínál a bányákért cserébe; Stractus üzenetet küld a királynak, ha lepaktál Toronnal csak por és hamu marad birodalmából mire az első toroni ideér; A király ismét Hop Sung tanácsát kéri; Galrokh tanácsa azonban jobbnak tűnik: Toronnak szállítson élőfémet, cserébe kérje Stractus és bandája pusztulását, a Szövetségnek szintén szállítson, tőlük pedig Stractus legerősebb szövetségeseinek a H'xiaolinok likvidálását kell kérnie.
P.sz. 3763. Az első szállítmány megérkezik Toronba, akik teljesítik a rájuk eső részt, és csapatokat indítanak Stractus ellen. Míg a H'xiaolinok segítségével kudarcba fullad Phoenix és Stractus Fang ostroma, Toron feldühödik; A király pedig saját csapatait is rendbe szedi, s a Szövetségtől kér segítséget. Egy újabb toroni hajóhad köt ki Krull partjainál, Al Khatar generális vezetésével.
P.sz. 3764. Összesített csapatok indulnak Kruul ellen; Hop Sung maga indul a királyhoz, oldalán Xander Khannal, hogy tisztázzák a helyzetet. Yuen Bythar azonban nem tudja megbocsájtani, hogy a H'xiaolin Stractus mellé állt a szükség idején ezért elfogató parancsot adat ki ellenük, így menekülniük kell. A nép azonban nem tűri tovább a tehetetlen király ténykedéseit, és fellázad; Yuen Bythart, elüldözik, ám saját testőrei elárulják őt, kik a Halál Kihívóinak legendáján nőttek fel, és visszaviszik Monum Draconisba ahol az új vallás főpapja Pram Ath Ku ítélkezik felette. Megfosztja őt trónjától, népétől, és életétől. A birodalom érdekében kivégzik Yuen Bythart, kinek bűne csupán az volt, hogy nem bírt el a rá rótt kihívásokkal. Kruul délkeleti csücskében pedig egy toroni kolónia telepedik le, Al Khatar generális vezetésével, településüknek pedig a Tyronus nevet adják.
P.sz. 3765. Az emberek egy új Draco Canere várnak, aki békét hoz nekik, így Pram Ath Ku támogatásával, Galrokh Raxorh lesz az új király. Thor Tharan meghallja „a hívást" és elindul, hogy beteljesítse végzetét, nyomában halál jár, s elfoglalja az üresen maradt Jáde trónust, melynek következtében, az átok megfogan, s a holtak újra előbújnak sírjaikból, hogy sanyargassák a hódítókat...
I